Szerencsecsillagos volt az ég

Kimentem az erkélyre, hogy rágyújtsak egy szál cigire, amely mostanság az esti bűnözésemmé vált. Megláttam egy csillagot a felhős égen, ami a fényszennyezett Nagyvárosban amúgy is ritkaság. Eszembe jutott egy most olvasott könyvből egy részlet, a Szerencsecsillagom. Talán nekem is van. Elmerengve bámultam, mígnem pislákoló gyertya lángjához lett hasonló. Átfagytam, beköszöntött az ősz és én ezt hajlamos voltam elfelejteni. Mezítlábasan bújtam csupán a papucsomba.
Majd a gondolataim átterelődtek újból az írás felé. Milyen sok nő érezhet inspirációt a Szex és New York sorozat nézése közben, ahogy én is. És ez elkeserítően átlagossá tesz úgy érzem. Még is nagyon jó témának találom a barátaim illetve a saját mindennapi életem boncolgatását.
Valószínű sokat is fogok írni erről, és remélem szórakoztató, tanulságos lesz olvasni az okfejtéseinket, hibáinkat, apró cseprő gondolatainkat.
Most kaptam épp egy érdekes linket. Azt tartalmazta, hogy mik az óvodai jeleink üzenetei. Hátborzongató, mikor egy ilyen kis jellemzés ráillik az emberre. Én úgy éreztem, mintha figyelnének, hozzám igazítanák. Félve nyitottam meg, sejtettem, hogy rám ismertek a jellemzésből. Rövid volt, egy mondat, minden szava jól jellemzett. Mint egy horoszkóp, semmi konkrét és mégis.
Ilyenkor pedig arra gondolok, segítenek e ezek a kijelölt ösvények. Beskatulyáznak embereket egy jel alapján. Ilyenkor felkiáltanék!
Jelentkezzen akinek hóvirág volt a jele az óvodában!- Igaz ez?!
Nehezen válik felnőtté? Igen, biztosan, hiszen ki nem?! Ahogy a Szex és New York rajongásommal, így valószínű ezzel sem vagyok egyedül.