Szenvedély

Igazán bűntudatos érzés, nem tenni semmit és még is folyamatosan szidni magunkat amiért azon gondolkozunk, hogy miért süllyedünk bele megint a régi szeretők emlékébe. Amikor van egy tökéletes kapcsolatunk. Együtt élünk, sok év múltán is tényleg tiszta szívemből szeretem. Mégis.
Ilyen amikor elveszik a szenvedély? Hát igen, ez az érzés már csak a veszekedéseinkben van.
Mit lehet tenni?! Én nem hiszek a magazinokban fellelhető parázs felélesztő trükkökben. Azok, ahogy a szenvedély is csupán az elején működnek?! Nem merek előállni semmivel. Megszoktuk egymást és évek óta ugyan úgy teszünk mindenben. Ha felvetődik a változtatás gondolata, elvetjük rögtön, mosolyogva, hogy ez micsoda bolondság. És azt várjuk, hogy majd a másik tesz valamit, mert az ő dolga... ez szomorú.
Tudom és még sem teszek semmit. Vagyis de, a régi szép időkre gondolok, amikor még volt szenvedély. Vagy elkalandozok és elképzelek egy forró éjszakát, amikor bizony senki nem mondja, hogy 'ne, még egyszer nem birok'.
Az ember alapvetően nem monogám természetű, azonban erre vágyik és ennek minden nap issza a levét.
Ki a tökéletes számunkra? Feltétlenül az, akivel minden mint a karikacsapás? Vagy olyannal is lehet boldogan amíg meg nem, akivel minden apró dologért meg kell küzdenünk? Tanácsot adunk egymásnak, de minden kapcsolat annyira más, nem húzhatunk egy lepedő alá bizonyos eseteket, csak mert vannak hasonló vonások.
Akkor mégis mihez kezdjünk a kételyeinkkel? Attól rettegni minden nap, hogy egyre közelebb lesz amikor már 'elkéstünk' és nem terem babér számunkra.
És ekkor, átkoztam, azt a 15 éve lányt aki azt kívánta, bár csak jönne egy rendes pasi. Vigyázz mit kívánsz!- mert hamarabb teljesül, mint gondolnád. Mert egy rendes pasi, sajnos nem azt jelenti, hogy minden rendben lesz és hátradőlhetsz, megtaláltad. Egy rendes pasi azt jelenti, hogy nem hagy faképnél, nem hátrál meg és követni fog, hűségesen, kitart melletted. Lányok, ezt szeretnénk?! Is. Talán. Nem tudom.
Jöhet a kifogás, túl korán jött, ez a probléma. Ebben nem hiszek. Talán inkább csak lehet, hogy nem ő a Nagy Ő, talán csak Kis Ő. Talán, talán. Szeretem.
De meddig elég ez?! Ha elég egyáltalán.