Mindig is ezt tettem. Nem igazán tudnék olyan pillanatot mondani az életemből amikor én irányítottam, én döntöttem és nem pedig csak hagytam, hogy magával sodorjanak az események.
Folyton arra gondolok, mit csinálok rosszul, miért nem élem az életem. Miért érzem úgy, hogy szeretem ezt az életmódot, hiszen közben viaskodom magammal állandóan.
Hátborzongató arra gondolni, mi lehetne, ha tettem volna bármit is. De csak hagytam, mindig csak engedtem a nyomásnak és mindig össze is törtem alatta. Nem is tudom, hogyan rakhattam magam össze minden alkalommal. A kirohanásaimat már lassan én sem bírom elviselni. Rágódom és az önmarcangolás sötétjében rekedve, kiáltozom segítségért. Ami tudom, hogy addig nem jön amíg én össze nem szedem magam.
Néha arra gondolok, hogy minden amire én vágyom, az igazából mások elképzeléseinek tükröződése. Elvárják tőlem, szeretnék ha olyan lennék. És én ezek szerint élek, ami nagyon-nagyon nehéz. Az elvárások nőnek és én már nem tudom melyikhez kellene felnőnöm.
Nem tudtam megbirkózni az idő múlásával. Nem is a testem változásaival, inkább a lelkem képtelen volt tartani az iramot. Gyereknek érzem magam és sokat gondolok arra, mit élnék meg éppen, hogyan tenném ha újra megtörténne. A múltam tényleg a földhöz szegez és nem jutok előrébb. A dolgok csak megesnek körülöttem és mire feleszmélek egy-egy pillanatból már rég elillant.
Valahol ott ragadtam, mint egy időhurokban, úgy ahogy áthelyezik magukat a sci-fiben a fiktív szereplők. A múlt és a jelen között elromlott valami és a semmi közepén lebegek tehetetlenül nézve magam távolról. Mint, ha nem irányíthatnám az életem.
Pedig ez, ahogy mondják, elhatározás kérdése. Én mégis a depresszió kellős közepén csücsülve csak hallgatom a kritikákat. Mit kéne, hogyan kéne.
Talán nem én vagyok a hibás? Az idősebbek hajlamosak elfelejteni mit is csináltak az én koromban. És talán-talán nem is vagyok úgy lemaradva. Nem tudom.
Szeretnék élni! Úgy igazán, remélem egyszer úgy érzem majd, hogy igen! Itt vagyok, itt vagyok végre, ahol lennem kell! És akkor, amikor itt kell lennem.
