a határ

Barátság, szenvedély. Sokszor érezzük úgy hogy nem mi irányítjuk az életünket , hogy nem felelünk minden pillanatért. Pedig ez csak a szívünk kifogása arra, ha önzően cselekszünk. Hol a határ, amit már nem szabad átlépni mert nem csak másoknak hanem magunknak is fájdalmat okozunk. Bármennyire is azt gondoljuk, jó lesz ez így nekünk.
Csaló vagyok, olyan aki önző ha szenvedélyről van szó, magamnak akarom ha megkaphatom, nem szalasztom el a pillanatot. Így azt kell mondanom, nem ítélkezhetek mások felett. Mindenki gyarló ember, követ el hibákat, melyeket később bánni fog. De hol a határ amit ha átlépünk felőrlődik a lelkünk?! Azt hiszem, az amikor tudjuk hogy egy olyan ember bizalmát játszottuk el aki sokat jelent és akire számíthatunk... és mégis megtettük. Az ember önző és követ el hibákat de a határ átlépése jobban fog fájni majd mint a szükség