Látni

Nézni, és látni. Az emberekbe vetett hit adott erőt, egy darabig. Majd lassan feladtam minden reményem, és csak néztem, nem akartam látni. Alig múltam húsz és a világ nagynak tűnt, veszélyesnek és cseppet sem éreztem, hogy itt egy fiatalnak hatalmas lehetőségei lennének. Láttam példát erre, arra és nem tudtam eldönteni mi az igazság. Jó világban élünk, vagy romboljuk a környezetünket napról napra, mígnem pár ezer év alatt romba döntjük a természet káprázatos munkáját. Nehéz pozitívan gondolkozni, miközben a boldogságra, csupán hébe-hóba kapunk a rohanó világban egy-egy pillanatot. Tragédiák mindenütt, a sajtóban, a barátaink között, a családunkban és a saját lelkünkben is csupa kétség. Hogyan kéne élnünk? Mit kéne támogatnunk, hogy előrébb jussunk és ne a múlton sajnálkozva visszafejlődjünk, lesüllyedjünk a mélybe. Ezt nem tanítják. Sehol. A válasz már rég megvan, és csak nézzük-nézzük a lehetőségeket, de nem látjuk igazán, mennyit is tehetnénk. Nézni és látni kellene, tanulnunk azt, hogyan tegyünk igazán a dolgokért.

Kissé negatívan indultam neki, de mindenkinek vannak rossz napjai, a gondolataimat szeretném megosztani, és lesznek felhőtlen napsütötte bejegyzések is, ígérem.